Hét elveszített nemzetközi kupadöntő után reményeim szerint szombaton megtörik az átok, és a Győri Audi KC Bajnokok Ligája-győztesként vonul le a pályáról a Larvik elleni finálét követően. Sőt, azt mondom, az idegenbeli siker után Veszprémben is diadalmaskodik norvég riválisa ellen.
Laurencz László mesteredző tette fel a kérdést a minap, hogy ha most nem nyer a Győr női kézilabdacsapata Bajnokok Ligáját, akkor mikor? Háromgólos előnnyel várja a visszavágót, pályaválasztóként (szándékosan nem hazai pályát írok, hiszen a Veszprém Aréna mégsem a győri Magvassy-csarnok) készülhet az összecsapásra és ebben az idényben messze az övé a legegységesebb a keret.
Ha az ördög ügyvédjét szeretném játszani, és indokot próbálok találni amellett, hogy miért a Larvik, és miért nem a Győr, csak és kizárólag a női lélek rejtelmét tudom előhozni. Mert sorsdöntő pillanatban előjöhet, hogy „Úristen, ez a klub már hét nemzetközi kupadöntőt veszített el, és akkor most mi lesz?...” vagy a norvég esélytelen lazaság miatt a mieink esetleg „elizgulják”, vagy…
De nincs vagy. Az ETO-nak el kell hoznia a kupát. Akár kétgólos vereség árán is. De nem lesz itt kétgólos vereség. Itt 1,4-szeres szorzóért győzelemnek kell lennie. Megkockáztatom, még a 2,5 gólos hendikep is belefér.
Ez a Győr nem az a Győr, amely tavaly idegenben lőtt kevesebb góllal veszítette el a Buducsnoszt Podgorica elleni finálét. Ez még a tavalyinál is profibb együttes, amely szinte hibátlan szezont zárt. Egy döntetlen (a Ferencváros ellen a bajnokságban) és egy vereség (a Valcea elleni BL-elődöntő visszavágóján 25–24-re kapott ki a zöld-fehér gárda) csúfítja a képet, emellett 39 győzelem van még a mérlegben. Az elitligában például 14 győzelem és 1 vereség a „termés”, úgy, hogy a győzelmek közül hármat is a Larvik ellen aratott az együttes. A második csoportkörben idegenben 24–18, otthon 30–24 lett a vége, a BL-finálé első felvonásán pedig 24–21. A tavalyi hazai 31-22-es KO-ról meg azért beszélgessünk, mert arról még Görbicz Anita best of is van!
A posztonkénti összehasonlítást talán a széleken bukja el a Győr (bár Radicsevics miatt az egyik oldalon talán ott sem), védekezésben mindenkinél jobb volt az egész évadban, támadásban azért néha akadozott a gépezet, de mindig volt, aki a másik helyére tudott lépni. Ha a kezdő lövőknek nem ment, jött Rédei-Soós, ha Görbicz elfáradt, Lekics be tudott ugrani (még ha az egyik legrosszabb lövőszázalék az övé is), a kapuban pedig Herr percekre bármikor tudta tehermentesíteni Lunde Haraldsent. Ne feledjük, ez a Győr felér egy mini világválogatottal, vannak benne BL-győztesek – Löke személyében éppenséggel olyan is, aki 2011-ben a Larvikkal nyert.
Most ő is, Lunde is a honfitársai ellen lesz újra Bajnokok Ligája-győztes. Egy csordultig telt csarnok, valamint rengeteg tv-néző legnagyobb örömére.
Utolsó kommentek