A Manchester Unitednek normális körülmények között is kötelező lenne megvernie a Swansea-t hazai pályán, de most még inkább az, hiszen a vasárnapi lesz Sir Alex Ferguson utolsó jelenése menedzserként az Old Traffordon.
Furcsa, de talán még csak érintésszerűen sem kerül majd szóba vasárnap délután az Old Traffordon a városi rivális Manchester City FA-kupa-döntőben elszenvedett veresége. Mert az most nem számít. A Manchester United–Swansea bajnoki lesz Sir Alex Ferguson 1499. mérkőzése az MU élén. És az utolsó, amelyet az Old Traffordon, a jórészt neki köszönhetően „Álmok Színházává” alakuló futballpalotában kell megvívnia.
Nem merek belegondolni, milyen érzelmek szabadulnak el vasárnap délután. Minden, legfeljebb 26 éves futballszurkoló még nem látott más menedzsert a Manchester United élén, csak Sir Alexet. Vele lett a United európai csúcsklub, vele nyert két Bajnokok Ligáját az együttes, vele előzte meg az angol bajnoki címek tekintetében a klub a Liverpoolt, és vele lett a világ talán legnagyobb futballvállalkozása. Persze most lehetne sütögetni a közhelyeket a „minden véget ér egyszer” vagy a „búcsúzni csak szépen szabad” igazságáról, de ez a mérkőzés nem erről szól majd. Hanem egy korszakról és annak méltó lezárásáról.
Elő lehet jönni a számokkal, hogy a Swansea kilenc próbálkozásból még egyszer sem nyert az Old Traffordon, hogy a Man. United hazai mérlege 15 győzelem és 3 vereség, hogy a Swansea már minden célját elérte (bennmaradt, megdöntötte élvonalbeli pontcsúcsát, mi több, még az Európa-ligába is bekerült), de itt tényleg a szép búcsún kell lennie a hangsúlynak. Hogy a csapat nem teheti meg a leköszönő menedzserrel azt, hogy vereséggel búcsúzzon második (vagy inkább első…) otthonától. Ahogyan Sir Alex sem foszthatja meg magát és a publikumot a legerősebb Manchester United pályára küldésének élményétől.
Az első hazai mérkőzésén, 26 és fél évvel ezelőtt a Manchester United 42 235 néző előtt (14 ezer hiányzott a telt háztól…) 1–0-ra megverte a Queens Park Rangerst. Vélhetően az akkori jegye senkinek sincs meg. Most 76 ezren teszik el majd a belépőjüket, mert még évtizedek múlva is el lehet, el kell büszkélkedni azzal, hogy „én ott voltam, amikor a Manchester United történetének legsikeresebb edzője elköszönt az Old Traffordtól”.
És tényleg álljon meg a világ kevéssel 19 óra előtt egy percre, hogy fejet hajtson Sir Alex Ferguson előtt. Egy életmű fejeződik be. A függöny legördül az Álmok Színházában. Az élet megy majd tovább, de Sir Alex nélkül ez már nem lesz ugyanaz.
Utolsó kommentek