Vajon Hollandia végigmegy-e azon az úton, hogy korábbi három vb-döntős riválisa legyőzésével egyszerre vesz revánsot mindenért, és végre megszerzi a neki már tényleg járó (sokkal jobban járna neki, mint négy éve járt Spanyolországnak – nem az akkori csapatra, hanem a futballmúltra és a vb-szereplésre értve!) világbajnoki címet. Ugyebár a 2010-es legyőzőt, Spanyolországot már a csoportkörben kipipálta az együttes, most jöhet az 1978-as legyőző, hogy aztán a fináléban következzen az 1974-es rivális Németország. Csakhogy én úgy érzem, a középső lépcsőfok túl nagy lesz, Argentína 2,5-szeres szorzóért az elődöntőben kiejti az oranjét.
Hogy miért? Talán leginkább Lionel Messi miatt. A négyszeres aranylabdás – továbbra is fenntartom – a világbajnokságra tartalékolt a klubszezon során, és egyelőre nem hiába. A vb-arany kell már csak neki, hogy kiállja az összehasonlítást Diego Maradonával, és nem járt rossz úton. Azt nem mondom, hogy Argentína akár csak egyszer is jól játszott a világbajnokságon, de mindig eredményes volt. Négy győzelem a rendes játékidőben, egy a hosszabbításban – ez már elődöntőt ér.
A hollandok is veretlenek, nagyjából hasonló az eredménylistájuk (a hosszabbításos sikert náluk tizenegyesrúgásokkal elért diadal váltja ki), viszont talán kevésbé kipróbált harcosok, mint a dél-amerikaiak. A Kuyt, De Jong, Sneijder, Robben, Van Persie négyes rutinos, sokat látott egység, de a többi hét ezen a szinten még nem nagyon járt. És bizony többen (például Cillessen, De Vrij, Martins Indi, Blind, De Guzman, Fer) még klubszinten sem közelítették meg ezt a nívót. Ez azért visszaüthet. Még akkor is, ha a hollandoktól kapásból tudok mondani legalább két nagy dobást erről a vb-ről: a címvédő spanyolok legázolását és a Mexikó elleni, a 88. percben megkezdett fordítást. Az argentinoknak talán most jön az első ilyen.
Utolsó kommentek