A női kézilabda-világbajnokság „magyar” csoportjában eddig a német válogatott nyújtotta a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt – eltekintve a Tunézia elleni első félidőtől. A németek négy meccs után is százszázalékosak, de úgy érzem, a sportág sajátos jegyeiből adódóan ma nekik is eljön a hullámvölgy, amiből a magyar válogatott egy győzelem és egy kétszeres szorzó erejéig profitálhat.
Tudom, a magyar válogatottnak Románia ellen, csütörtökön legkésőbb 16-16 után „nem volt játéka”, ezért a négygólos vereség. Az is rendben van, hogy Németország az egyik mumus, amely miatt nem vehettünk részt a 2011-es világbajnokságon, illetve a 2012-es Eb selejtezőin 50 százalékos mérlegre futotta ellene. Csakhogy a két csapat legutóbbi egymás elleni meccsét, a tavalyi Eb-n már a magyarok nyerték meg 24-21-re. Igazából ebből kellene erőt meríteni.
Ugyanakkor fontos, hogy a háromgólos siker nekünk semmit sem ér. Ha legfeljebb hárommal nyerünk, csoportharmadikként megyünk tovább. Négygólos győzelemmel másodikként, öttel viszont már elsőként. Ahhoz, hogy az öt összejöjjön, okvetlenül hatékonyabb beállósjátékra lesz szükség (a románok ellen ebből a pozícióból egy gólt szereztünk), a lövősorban pedig nem lehet magára hagyni Görbiczet, aki a románok elleni 17 gólból hetet vállalt magára. Ahogyan az is megengedhetetlen, hogy mindössze hat játékos lőtt gólt csütörtökön. Ha ezen hibák jelentős részét sikerül orvosolni, összejöhet a kétszeres szorzójú siker. A „közte ötre” azért nem mernék fogadni.
Utolsó kommentek