Töretlenül bízom a magyar női kézilabda-válogatottban, amely két vereség után most javíthat, és csaknem hármas szorzóért megverheti a spanyolokat a világbajnokság nyolcaddöntőjében.
Adva van egy, az elmúlt két mérkőzését elveszítő magyar válogatott és egy, a norvégoktól a nyitányon elszenvedett vereséget követően négy meggyőző teljesítménnyel kirukkoló spanyol együttes. Ez a két csapat találkozik egymással a női kézilabda-világbajnokság nyolcaddöntőjében, és bár nagyon sok minden a spanyolok mellett szól, pont az ebből fakadó gyanú (is) azt mondatja velem, a mieink lesznek ott a negyeddöntőben, méghozzá a rendes játékidőben aratott, 2,9-szeres szorzót érő győzelem után.
A magyarok ugyebár Romániától és Németországtól is kikaptak, igaz, utóbbitól azért kis ellenszélben, és ha az ott az első félidőben mutatott játékukat megismétlik, bárki ellen eséllyel veszik fel a harcot. (Talán Norvégia az egyetlen kivétel.) Görbicz sérülés miatt nem edzett vasárnap, Vincze Melinda helyére Kovacsics Anikó került be a keretbe – utóbbi nyilván biztonsági okokból is, ha „Görbe” nem jönne rendbe teljesen. Ettől eltekintve mindenki hadra fogható. A vb-n eddig nem volt jó kapusteljesítmény, de a nagyszámok törvénye alapján egy ilyennek lassan illene kicsúsznia. Emellett beállóból kell még hatékony támogatás a lövősornak – és akkor Navarro kapussal talán elbánunk.
Merthogy a világ egyik legjobb kapusa nekünk mumusunk – más kérdés, hogy a spanyolok meg úgy csapatként bennünket tartanak annak. A tavalyi vb-n eggyel vertük őket, ráadásul abból a csapatból Carmen Martín kidőlt, miután az idei vb elején eltörte a kezét. Ettől még a védekezésük brutális, a norvégokat (22) leszámítva senki sem lőtt nekik 20 gólnál többet.
Utolsó kommentek