Azt gondolom, belőlem nem lesz Pintér Attila-fan, még akkor sem, ha netán kivezeti a válogatottat az Európa-bajnokságra. Mondjuk ha nem jut ki (fél Európa ott lesz a kontinenstornán, ne feledjük) egy olyan csoportból, amelyben nincs elsővonalas gárda (Görögországot hadd ne soroljam azért oda, legyen bármilyen szép is néhány kvalifikációs eredménye), akkor szerintem ne várja meg, hogy kirúgják, hanem álljon fel. Jelenleg minden őrültségéhez (élén az összetartás nevű, valóban kontinentális nóvumot jelentő rettenettel) partner a közeg, csak közben azt ne feledjük el, hogy például Győrben Horváth Ferenc négy meccsel kevesebbet játszva, sokkal látványosabb futballt bemutatva több pontot gyűjtött az ETO-val, mint a mágus…
De ez most a magyar válogatott, amellyel még nyeretlen (pedig a finnekkel és a dánokkal is itthon játszott a gárda, amely még a WC-n is tolódva védekezik – utóbbi plagizálás egy honi szakértőtől), de reményeim szerint csak szerdáig. Na de most tényleg: ha Albániát nem veri meg a gárda, akkor kit? Tudom, akkor majd Kazahsztánt, de hát szomorú, ha így kellene gondolkodni. A magyar együttes a világranglistán a 45., vendége a 70. helyről várhatja a szerdai összecsapást. Persze, kifogások már születhetnek előre is, így például jól cseng majd az összetartások csökkenő száma, Szakály, Koman, Nikolics, Lázár, Radó és Szabó János sérülése, de könyörgöm, Albánia ellen ne kelljen már ilyen eszközhöz folyamodni!
Vagy tessék normálisan körülnézni, és úgy válogatni. Nem pedig egyéni sérelmek miatt kihagyni például Szalai Ádámot.
Utolsó kommentek