A Paks talán a bajnokság eddigi legnagyobb szenzációját keltette azzal, hogy a tavaszi nyitófordulóban egy hatost vágott Újpesten. Most a Honvéd megy az Atomvárosba. Azt érzem, hogy a fejekben és a lábakban most negatív értelemben maradt ott a hat rúgott gól és a Honvéd nem kap ki idegenben.
A papírforma sima egyest ígér, de most szembe megyek ezzel. Azt érzem, hogy a Honvéd a Videoton elleni hazai 0-4 és a Péccsel szembeni Ligakupa-búcsú után összekapja magát, hiszen a kispestiek ősszel is bizonyították, hogy az élmezőnyben a helyük. Ráadásul nemhogy gyengült, hanem erősödött a budapesti csapat kerete.
A Magyarországon dolgozó külföldi edzők közül – Ricardo Moniz után – Tomiszlav Szivics munkáját értékelem a legtöbbre. Kiváló szakember és nagyszerű stratéga. Talán ő ijedt meg a legjobban, hogy csapata így kezdte a tavaszt, hiszen nagyon magasra tették a lécet. Olyan érzésem van, hogy hiába a remek pszichikai munka, a paksiak fejében ott marad az a 6-0, és ezzel a teherrel futnak majd ki a pályára. A Honvéd pedig azzal, hogy ha megint vereséget szenvednek, akkor könnyen lehet, hogy az M6-oson hazafelé, valahol, megint megállítják a kispesti szurkolók a játékosok buszát, hogy kérdőre vonják őket. Ettől pedig már nagyon tartanak és nagy ijedtükben legyőzik a Paksot, vagy legalábbis nem kapnak ki.
Utolsó kommentek