Valamiért szeretem nézni a holland csatárok játékát. Van Basten persze örök kedvenc, de most Van Persie is elöl van a listán. Ráadásul ha most gólt szerez a WHU ellen, még jól is járhatok vele. Csaknem dupla pénzt jelentene…
Először volt Marco, az Isten. Emlékszem, a koleszszoba falán „embernyi” méretű karikatúra-poszter lógott a három holland tulipánról, benne az örök kedvenc Van Bastenről, akinek a kedvéért most még arra is hajlandó vagyok, hogy Heerenveen-meccstudósításokat olvassak. Ha nem sérült, tuti nem Leo Messi az első négyszeres aranylabdás.
Aztán jött Ruud, aki a haverok szerint lófejű volt, szerintem meg a világ egyik legjobb csatára. Három bajnokságban volt gólkirály, aki két keresztszalag-szakadásból így vissza tudott térni, azelőtt le a kalappal. És nem utcák-terek bajnokságának volt a mesterlövésze, hanem a holland, az angol és a spanyol bajnokságé, a PSV, a Manchester United és a Real Madrid színeiben.
Most pedig van Robin, aki éppen a Manchester Unitedben ontja a gólokat. Ő sem bírta ki azt, ami Henrynak vagy Fabregasnak sem jött össze, nem lett már aktív játékosként „emlékmű” az Arsenalnál, mert ő sem bírt egyedül nyerőautomatát faragni belőle. Inkább elment a Manchester Unitedhez, amelynél az első szezonjában mindjárt bajnok lesz.
Fogalmam sincs, mi ez a vonzódás a holland csatárokhoz. Egyikük sem játszott a Bayern Münchenben – ilyen irányú elfogultsággal nem lehet vádolni (már csak azért sem, mert Makaayt kihagytam a felsorolásból). Viszont mindhárman elképesztő dolgokat tudtak-tudnak a labdával.
Marco ezt:
Ruud ezt:
Robin meg ezt:
És utóbbira még fogadni is lehet. Most például azt, hogy ha játszik, gólt szerez a Wigan ellen. 1,83-szoros szorzóért, idegenben. Ebben a szezonban 20 bajnoki gólnál jár, amivel az éllovas Luis Suárez mögött kettővel elmaradva a második a góllövőlistán. Az ősszel 33 másodperc után már beköszönt a West Hamnek. Ő az első, aki idegenben legalább három idényben is eljutott 11 bajnoki gólig a Premier League-ben. Ilyen pedigrével illene villantania.
Utolsó kommentek